| |
Főoldal
Magyarról oroszra fordítás
Oroszról magyarra fordítás
Árak, rendelés
GyIK
Legutóbbi munkáim
Oroszul - по-русски
Kapcsolat
Szolgáltatások
Fordítási szakirányok
Cikkek a fordításról
Hazai csemegék
Érdekességek
Utazások
|
|
Megegyezik-e egymással a forrásszöveg és a fordítás?
Amennyiben egy orosz szöveget magyarra vagy egy magyar szöveget oroszra fordítunk, csak ritkán gondolunk bele, hogy mennyire is egyezik meg a fordítás szövege a forrásnyelv szövegével?
A fordítás szövegének és a forrásnyelv szövegének az egyenértékűsége
Az a tipikus vélemény, hogy egy jó fordítás esetén egyenlőségjelet tehetünk a forrásszöveg és a célszöveg között. Pedig ez egyáltalán nem így van. Az eredeti és a fordítás sohasem teljesen azonos egymással, amire viszont a fordítás eredményeképpen mindenképpen számíthatunk, az a fordítás szövegének és a forrásnyelv szövegének az egyenértékűsége.
A fordítás során az egyenértékűséget úgy értelmezzük, hogy a forrásszöveg és a fordítás értelme ugyanaz. Ennek a közös jellemzőnek a megtalálása azt jelenti, hogy megoldottuk a fordítás alapvető feladatát. A szövegnek mindkét nyelven minimum azonos információ-tartalommal, s ideális esetben pedig stilisztikai egységgel és azonos értékelési-érzelmi összetevővel kell rendelkeznie.
Tolmácsolás
Természetesen a beszédben és az írásban az egyenértékűségi szint egészen más. A tolmácsolás során egy sor sajátossággal találkozunk. Például
- sokszor ignoráljuk a részleteket (például a felesleges megjegyzéseket, a bevezető szavakat);
- kiszűrjük a beszélő nyelvi sajátosságait (például a parazita szavakat, mint a tehát, látod, így) vagy pedig egy egyszerű beszélő által „kötőszóként” használt obszcén kifejezéseket), s
- az érzelmi komponenseket.
Szinkrontolmácsolás esetén pedig néha kénytelenek vagyunk tömöríteni annak érdekében, hogy követni tudjuk a beszélő beszéd-ritmusát, tehát gyakorlatilag az egyenértékűség bizonyos mértékű romlása elkerülhetetlen.
Írásbeli fordítás
Ez lehetővé teszi, hogy a lehető legpontosabb egyenértékűségi szintre törekedjünk, feltételezve, hogy a fordító rátermett, s a minőségi munkához elegendő idővel és erőforrással (szótárak, internetes terminológiai pontosítási lehetőség stb.) rendelkezik. Ugyanakkor a megegyezés szintje nem csupán a fordító képességeitől, tudásától függ (alapvetően persze természetesen mégiscsak ettől függ), hanem egyéb tényezőktől is. Ilyenek a következők:
- milyen nyelvpárban történik a fordítás;
- mi a fordítandó szöveg témája (egy természettudományi témájú szöveg esetén mindig egyszerűbb a lehető legegyenértékűbben fordítani, mint egy szépirodalmi műnél, nem beszélve a versekről);
- a forrásszöveg és a fordítás ideje közötti idő-különbségtől (már kaptunk megkeresést egy XVII. századból származó magyar szövegnek olyan oroszra fordítására, mely az orosz nyelvezetében megegyezik a XVII. században használt orosz nyelvvel) stb.
A legkeményebb feladatra a szépirodalmi szövegek és a versek fordítói vállalkoznak. Sok nyelvész egyszerűen azt állítja, hogy lehetetlen a szépirodalmi szövegek olyan fordítása, hogy az ne veszítsen az irodalmi értékeiből. Ők azt állítják, hogy a fordítás során egy teljesen új, önálló szépirodalmi mű keletkezik.
Az, hogy nem mindig sikerül tökéletesen visszaadni a mondatok jelentésének minden árnyalatát, az még csak a kisebbik baj. Viszont még akkor sem beszélhetünk tökéletes egyenértékűségről, ha egy mondatban pontosan lefordítjuk az egyes szavakat. Nézzük meg, hogy miért:
- A különböző nyelvekben és a különböző kultúrákban ugyanaz a szó különböző jelentési árnyalattal rendelkezhet. Például a magyarban a hétvége szó alatt a szombat vasárnapot értjük, az oroszban viszont a csütörtök-pénteket.
- Hasonlóképpen másak lehetnek az egyes szavaknak a szövegkörnyezettől függő érzelmi és az értékelési összetevői, ahogy a nyelvészek mondják, a szavak konnotációja.
- A nyelvészetben létezik olyan fogalom is, mint a nyelvi lakúna, azaz egy olyan szó hiánya, ami a másik nyelvben létezik. Rendszeresen nagy bajban vagyunk például a „kezelés” szó oroszra fordításával, mert az oroszban nincs ilyen szó (ennek fordítása során általában az „управление” szót szoktuk használni, ami eredetileg irányítást, menedzselést jelent. A helyzet hasonló az orosz nyelvnek a szintén az indogermán nyelvcsaládba tartozó „testvérénél”, az angol nyelvnél is. Például hogyan is fordítjuk a Windows esetében a „task manager” kifejezést? Hát „feladatkezelőnek”. S itt jön az orosz nyelv huszárvágása: ugyanezt „диспетчер задач”-nak fordítja, ami szó szerint feladat-diszpécsert jelent, kiválóan ráérezve a feladatkezelő valós funkciójára). Az értelmezés és a fordítás vonatkozásában előfordulnak jóval bonyolultabb lakúnák is, amikor egy-egy szó lefordításához szavak egész sorozatára, sőt kiegészítő magyarázatára van szükség. Kézenfekvő példa az orosz nemzeti leves, a borscs. Kint ez egyetlen szó, s mindenki tudja, hogy mit jelent, hiszen ez az oroszországi háztartások leggyakoribb étele. Magyarra fordítása során azonban ezt értelmezni kell.
Hogy oldjuk egy kicsit cikkünk komolyságát, szemléltetésként ide kívánkozik a következő megtörtént eset: Oroszországban egy magyar fiú egyszer váratlanul a következő kérdést kapta: „Mit esznek általában a magyarok?” Ez egy olyan általános kérdés, hogy hirtelen nem is tudott mit válaszolni rá. Az orosz hölgy erre a segítségére sietett: „Hát borscsot azt biztosan esznek?”
S amíg az elméleti nyelvi szakemberek a fordítási egyenértékűség elérésének fontosságán vitatkoznak, addig a fordítók tömegei napról napra végzik az egyáltalán nem könnyű munkájukat, melynek keretében minden egyes elvégzett fordítással összekapcsolják a különböző nyelveket és kultúrákat. S minél képzettebb, gyakorlottabb egy fordító, annál közelebb lesz a lefordított szöveg a forrásnyelvihez. A fordítási feladatokat ezért is csak kizárólag a profik kezébe szabad adni.
További cikkek:
|
